2012. október 25., csütörtök

Órák

5 db. órám van, megszokott 120 percesek, ezek közül 1 érinti a kora-újkort. Az órák nem olyan rosszak, mint a címük alapján vártam. De főként 20. századosak. Viszont az összes óra nagy előnye, hogy hallgatók nagy része által képviselve van szinte egész Európa, és az órák kifejezetten közép-Európa centrikusak. Így nagyrészt németekről, magyarokról, csehekről, és lengyelekről van szó minden órán. Ez olyannyira igaz, hogy egy a kommunizmus történet órán, a tanár, akinek amúgy az első mondata az volt, hogy ő liberális, feltette a kérdést, hogy itt ki magyar, majd miután bátortalanul felettük a kezünket, nekünk szegezte a kérdést, hogy MR. Orbán valóban be akarja e tiltani a kommunizmust? Mondanom se kell itt valami kommunikációs zavar lehetett, mi viszont éretlenül néztünk egymásra, hogy akkor most mi van. 
Egyetlen kora-újkoros órám, viszont eddig nagyon nagy csalódást okozott. Kezdettől rosszul indult a viszonyom a tanárnővel, mivel itt külön bonyolult e-learningjük van, amihez külön jelszó kell stb. Engem valamiért nem engedettet be a rendszer, így esélyem sem volt elolvasni a feladott szöveget. Ezért az óra előtt gyanútlanul oda mentem a tanárnőhöz, hogy segítsen mert nem tudok belépni, mire jól kérdőre vont, hogy akkor én most nem olvastam el a szöveget? A probléma nem is ez lenne, hanem, hogy utána megvitattuk, az általam nem elolvasott tanulmányt, és a szöveg ismerete nélkül, tudtam a választ az össze kérdésre, ami nem az én felkészültségem mellet szól, hanem a téma  banalitás mellet, középiskolás színvonal, pedig ez egy Mundusos óra is. (Mellesleg a mundusos diákok is csak az angol tudásukat mutogatják, érdemben nem sokat tudnak témákról.) Emellett még a tanár is felkészületlen, magyarországi reneszánsz központokat egy trianoni Magyarország térképen próbálta bemutatni, arra hivatkozva, hogy nincs térképe a k. kori Magyra királyságról (rágugliztam és tele van a net k.k. Magyra térképekkel). Az már csak apróság volt, hogy Esztergom 60 km arrébb volt a "megszokott" helyétől. Viszont az már valóban zavaró volt amikor a magyarországi reneszánsz humanizmus átvételét úgy mutatta be, hogy meg sem említette Beatrixot. A koporsóban az utolsó szög azzal került be, hogy Kassa helyett Košice szerepelt a prezentációjában középkori kontextusban! A tanítási módszere is fura, fel alá járkál a teremben így sokszor a hátunk mögül beszél, ami néhány diákot arra kényszerít, hogy folyton változatsasa a helyét, és ha valakihez kérdése van az egy vállsimítással jelzi... Egyetlen mentsége, hogy még elég fiatal. Szívem szerint leadnám ezt az órát, de kúk-os órák hiányában ezt nem tehetem. A többi órával szerencsére semmi gond és meg vagyok elégedve, olyan mint otthon.
Ezek megtapasztalás után viszont arra jutottam, hogy az ELTE valóban jó képzést ad, persze nem "A közép Európa legjobb egyeteme" PR szövegének értelmében, de azzal a tudással amit otthon szereztem még egyszer sem kellet szégyenkeznem itt, sőt!

2012. október 16., kedd

Diákélet

Úgy egyébként aktívan tanulnom kéne épp a délutáni test-emre, de most ezt mégis megszakítom egy kis blogolással.
Azt gondolom, hogy erasmusra menni úgy a legjobb, ha előtte erre anyagilag felkészítette magát az ember. Mikor pár éve elnyertem az erasmust, Koppenhágába, nem gondoltam én azt annyira komolyan, meg nem is tudtam mivel jár az egész. Persze ki is hagytam az egészet, mert igen gyorsan rájöttem, hogy az utazáshoz szükséges tőkém távolról sincs meg. Utána döntöttem el, hogy márpedig én elmegyek valahova, és lesz is rá pénzem. És most itt vagyok, és nagyon örülök ennek, és szinte fáj, hogy ez csak fél év az életemből, és előre tudom, hogy véget ér nagyon hamar. De egy ilyen élmény után az ember azt hiszem már soha többé nem lehet az az otthon ülős, begyöpösödött valaki, aki volt (ha az volt), mert ilyenkor már minden lehetségesnek tűnik. Na jó tökre nem erről akartam írni.


Az nemzetközi diákokat istápoló iroda tök jó, és olcsó programokat szervez az erasmusos diákoknak. A pláne benne az, hogy ők maguk vállalják át a költségek egy jelentős részét. Oké, a két órás tours-i városnéző körút 3 euróért, talán nem jelentett akkor spórolást a zsebemnek, de jelentem: érdekes volt, és jó nyelvgyakorlási lehetőség, mert az idegenvezetőnk nagyon szépen beszélt franciául. Nagyon jó ára volt viszont a múlt hétvégéi château látogatásnak, amiért mindössze 10 eurot fizettem. A château de Cheverny-t látogattuk meg, ami még csak nem is a közelebbi kastélyok közé tartozik. Az utazást külön busszal bonyolították le, az ott töltött idő alatt pedig megnéztünk egy Tintin múzeumot (poén volt, de azért annyira nem izgi), kocsikáztunk a birtokon, és hajókáztunk is! Ez után persze még meg is látogattuk a kastélyt, szóval tartalmas volt, kár hogy úgy esett egész nap mintha dézsából öntenék, és majd szétfagytunk ebből kifolyólag (különösen a hajókázás során), de ez csupán egy különös bájt adott az egésznek. Ha magánúton látogatom ezt a kastélyt, akkor minden bizonnyal nem jövök ki 25 euro alatt, és vélhetően a hajókázás is kimarad az életemből. Szóval nagyon érdemes ezekre a programokra odafigyelni.
A programokat szervező mademoiselle (aki egyébként szintén diák) mondta, hogy lesz kiruccanás Párizsba is, ott-alvós, 60 euroért (asszem), de vélhetően a helyekért ölni fognak az emberek, nekem viszont már nem biztos, hogy lesz rá lóvém. De majd még meglátom, lehet, hogy elcsábulok, és megyek én is ölni a helyemért.

Ezek a programok azért is jók, mert még az olyan "szerencsétlen" népek is, mint én, akik nem kerültek koliba, találkozhatnak erasmusosokkal, méghozzá akár egész jófejekkel is. 
Aki pedig olyan elveszett, magányos népség (haha) a Hexagone kellős közepén, mint én, hogy közel-távol nem lát magyart, annak van egy apró, kissé későre eső program a Párizsi Magyar Nagykövetségen, ahol találkozhat a franciaországi magyar diáksággal egy teázás keretében. Hát erre a programra mindenképpen szeretnék elmenni, szerintem rendkívül jó ötlet, és remélem sok más magyar diák is hasonlóképp vélekedik majd, ha más nem, hát Párizsban tanulók. Az időpont mondjuk elég lehetetlen: hétfő délutáni ügy, úgyhogy gondolom messziről nem sokan fognak odautazni. De én már tervezem is a kis kobakomban, hogy a délig tartó órám után (ha egyáltalán akkor épp lesz), felugrok egy sebesvonatra, aztán pár órát flangálok Párizsban, majd megkeresem a nagykövetséget, hogy felmelegítsem magam egy jó forró teával. Mert vélhetően november 19-én már igencsak hideg lesz.

2012. október 8., hétfő

Hétköznapok az egyetemen és ferrarai hétvége a New York Times-szal

Nagy nehezen az olasz bölcsészkaron is elkezdődött a tanítás. Egy-egy óra 120 vagy 180 perces, jóval hosszabb, mint otthon és bár mindig késve kezdenek, még így is nagyon fárasztó ennyi ideig koncentrálni. Az órák olaszul vannak, nehezen, de értem őket és sokat lehet belőlük tanulni. 
Hétvégén az Internazionale nevű olasz újság éves újságírással, sajtóval kapcsolatos fesztiválján voltunk, Ferrarában. A fesztiválon a világ minden részéről érkezett újságírók, dokumentaristák, riporterek, fotográfusok, illusztrátorok vitatkoztak aktuális témákról. Az egyik legszürreálisabb élményem szombat este volt, amikor a ferrarari operaházban David Carr a New York Times újságírója és Alan Rusbridger, a Guardian főszerkesztője beszélgettek a sajtó jövőjéről. Este pedig bizarr DJ táncoltatta meg a várost. A közönség főként huszonéves egyetemistákból állt, jó volt látni, hogy ennyire érdekli a fiatalokat, hogy mi zajlik a világban.
Ferrara nagyon szép kisváros katedrálissal, kastéllyal és furcsa nevű kávézókkal (Bugs Bunny, Glamour). A főtéren piac várta a látogatókat, ahol nagyjából mindent meg lehetett találni, amire csak szükség lehet, 40-es évekbeli privát fotóktól a fejszéig, kedvencem a Bed Bugs nevű társasjáték volt (2 euró). Érdekes volt még a templom melletti stand, ahol ugyanannál asztalnál árultak horogkeresztet, náci relikviákat és hétágú gyertyatartót.
A mozi (Cinema Apollo) is megér egy bekezdést. Eldugott kis középkori utcácska végén található, a bejárat modern, a mosdók irreálisan nagyok, a székek kényelmesek, de a minket érdeklő mexikói drogcsempészetről szóló doku persze a legkisebb teremben volt, ahova kívülről lehet csak bemenni és egy templom hátsó részében található. Felül gerendázott "tető" a vászon mikroszkópikus, nagyjából mintha Mari néni fészerében vetítenének.
Visszafele már nem volt helyjegy az Intercityre, ezért potyáztunk, ahogy a vonat utasainak fele is, a kalauzok pedig húzták a szájukat, de nem szállítottak le senkit. (?) A vonat egyébként nagyon drága, ezzel a kis akcióval például 7.50 eurót takarítottunk meg.
Ma lesz az első 180 perces órám, kíváncsian várom, bár őszintén szólva nem tudom mi értelme az ennyire hosszú óráknak, de majd talán kiderül. Egyébként az órák maguk nagyon színvonalasak, de érdekes, hogy otthon azon siránkoztunk, hogy mennyit ülünk az egyetemen, és külföldön ez mennyire más, ehhez képest itt még többet fogok az egyetemen ülni, kevesebb kurzussal. (Beszélgettem egy angol lánnyal is, akinek heti kevésszer vannak 45 perces órái otthon, neki még furcsább ez a rendszer.)
Legközelebb már erről és a könyvtárakról is írok (ahova még #szánombánommeaculpa# nem jutottam el).


2012. október 5., péntek

Merre is van Kelet-Európa?

Mi ott kis hazánkban szeretjük hallani, hogy Magyarország Közép-Európa, vagy némi pátosszal Európa közepe; vagy ha az nem akkor Kelet-Közép-Európa, csak hogy az a rosszul hangzó Kelet ne legyen hangsúlyos. Ehhez képest én már úgy magyaráztam el az afrikaiaknak és ázsiaiaknak, hogy merre van a hazám, hogy "East Europe", de ahogy a helyiek és a szakma vélekedik Kelet-Európáról és annak viselt dolgairól, az még ezen is túltesz.
Még az első tan-hetekben egy tanár bejelentette, hogy most Közép-Európáról lesz szó. Jól hegyeztem fülem, hogy akkor most biztos kis hazámról is esik szó, de csalódnom kellett. Közép-Európa ugyanis itteni megfogalmazásban Nyugat-Németországot jelenti. Kelet Európa pedig körülbelül a cseh-osztrák vidéket. Az európa-térképek szélén Győr még éppen rajtavan, aztán a Tiszáról már nem látszik pontosan, hogy most a Volgába ömlik-e vagy az Amurba.
És bizony nem csak a térképnek vagyunk a szélén, hanem az ismertségi körnek is. Két történelmes órám közül az egyiken a tanár a kedvemért már kiejtette Matthias Corvinus és Zapola nevét, de a másik tanár, és a tankönyv mélységes tudatlanaságot árult el a témában.
Talán Trianonnál érdemes kezdeni, ugyanis az első világháborút lezáró békékről részletesen tanultunk. A németekkel kötött békét szinte pontról pontra vettük, térképekkel, mindennek, és nagyban siránkoztunk, hogy szegény németek elvesztették országuk 13%-át. Én is majdem elsírtam magam. A magyar békének meg mellékesen bennevolt a dátuma a tankönyvben, de sehol egy mukk arról, hogy területveszteség, külhonba szorult magyarok, jóvátétel,v agy akár csak annyi hogy ezt a magyarok úgy nem szerették. Sőt, ahol Romániáról ír a tankönyv, ott az áll, hogy Bukovina és Besszarábia bekebelezésével jelentősen megnőtt az ország. Aki látott már térképet az tudja, hogy Bukovina egy bő megyényi terület, Erdély pedig Partiummal együtt akkora mint Románia volt a háború előtt.
Hasonló mérsékelt felkészültséget árult el a tanár úr (még egyszer, egyetemen tanít történelmet az illető) a korábbi korokkal kapcsolatban. Vitába keveredtem vele, hogy a kora újkori Magyar Királyság mennyire volt örökletes vagy választó királyság, de valahogy az volt az érzésem, hogy annyit tud, amennyit a tankönyvünk ír, az meg nem sok. Aztán nagyon remélem hogy csak a fülem csengett, amikor Bécs török ostroma dátumaként 1523-at jelölte meg, mindenesetre majdnem leestem a székről.
És hogy ne csak Magyarország szerepeljen ebben a cikkben, egyszer kérdezett valamit Lengyelországról, amire az anarchia választ várta, de amikor a liberum veto kifejezés elhagyta a számat, akkor bizony el kellett magyaráznom, hogy mi az.
Nos hát így állunk, persze tegye szívére a kezét a nyájas olvasó, és vallja be, hogy ő mit tud pl. Hollandia történelméről, de fentebbi példák nálam akkor is borították a bilit. Véletlen tudom, hogy a történelem szakon belül van Afrika szakirány, meg Ázsia szakirány, és valahogy az az érzésem, hogy érdemes lenne kísérletezni Európa történelmével is. Vagy belátni, hogy a hollandon kívül nem csak angol-francia-németek léteznek még, hanem mások is.

2012. október 2., kedd

Bejelentkezem

A későn jövők nyugalmával én is elkezdem:)
Másfél hete érkeztem Prágába. Azóta lakást keresek, mivel a kiosztott kollégium 1 órára van a centertől és a sulitól. Kb. mintha az Astoriáról kimennék Törökbálintra. Ketten vagyunk egy szobában ami rendben lenne ha nem lenne a lakó társam folyton koliban, ki sem mozdul, nem is értem minek jött Erasmusra, és egy ilyen kis szobában ez már egészen klausztrofóbiás érzést kelt bennem, pedig nem vagyok finnyás. Ennyit a rossz részéről.
Most nem térnék ki a város ajnározására szerintem azt mindenki ismeri. Egy dolgot említenék csak: Párizst tartják a szerelmesek városának de ez nem igaz, Prága AZ, igazi páros város.Szóval mielőtt ide jönne valaki Erasmusra, ajánlom látogass meg a párjával (én szerencsére így tettem anno Monique-kal ). Az egyetem a centerben van, egy nagyon jó, stílusos, régi épületben. Eddig egy órám volt, egy Erasmus mundusos óra, ahol megpróbálják, befogni közép Európa 500 (1500-2000) éves történelmét, specifikus megközelítésből (még nem derült ki milyenből). A legnagyobb baj, hogy ezt parasztvakításnak érzem, egyrészt nem lehet ekkora témát rendesen átvenni, másrészt túl általános ez az óra, inkább a nyugati diákoknak van kitalálva. Ez az egyetlen kuk-hoz vagy reneszánszhoz kapcsolódó órám, szóval azért még reménykedem. Ebből következik a másik nagy problémám: nincs a korszakomhoz kapcsolódó óra, emiatt elég csalódott vagyok, és nem tudom hogy fogok így bármit is profitálni az itt töltött időből.  Sok a panaszkodás, de ez nem fedi a valóságot, ezt a két dolgot leszámítva minden nagyszerű.