2012. november 28., szerda

Az én utcám

Lassan több, mint két hónapja vagyok itt Bolognában és kezdenek mindennapivá válni a középkori utcák, templomok, tornyok. Persze még eltévedek időnként és meg lehet még lepődni. Pár napja is ez történt, amikor a szomszédos utcában újra megnyitottak egy régen kultikusnak számító mozit. A ceremónia keretében koncerteket és vetítéseket tartottak. Az este témája az én utcám volt, a Via del Pratello, amelyről eddig is tudtam, hogy tele van bárokkal, kávézókkal, kocsmákkal és, hogy a diákok jelentős része ide jár esténként, de azt nem tudtam, hogy itt volt annak idején az első szabad olasz rádió (Radio Alice) volt itt egy kommuna-szerűség is a kilencvenes években és egy alkohol maraton 9 éve. Az erről készült filmet teljesen véletlenül a rendező és az -időközben még súlyosabban alkoholista- szereplőgárda közvetlen szomszédságából néztük végig. Előttem ült a kb. 2 m magas és hasonlóan széles szőke Luna, a Pratello transzvesztita divája (Luna, la trans del Pratello) mellettem pedig a 2003-as alkohol maraton egyik győztese, aki most kb 40 éves lehet és a film alatt folyamatosan ivott, kiabált és olyan szag áradt belőle amit a K-Eu-i alkoholista barátaink is megirigyelhetnének. Ezek mellett persze ez egy nagyon régi utca, még azokban az időkben épült, amikor a város kanálisok hálózata volt (kb. mint Velence) emellett itt található a Basilica di San Franceso (belül található egy Giotto mű is) a Bar de Marchi a környék legjobb késdobáló kocsmája társaságában, ahol Salvador Dali hasonmása csapolja a sört. Éjszaka főleg diákokkal lehet találkozni, nappal viszont a keményvonalas alkoholistáké a terep. Van itt még sok kis kellemes osteria (olcsóbb étterem) ahol 5 euróért tökéletesen meg lehet ebédelni, galériák, mozi, színház és pakisztániak által fenntartott kisboltok, ahol éjszaka is lehet alkoholt kapni. Folyamatosan szedik a szemetet, ezért a város sokkal tisztább, mint Dél-Olaszország városai, de még így is lehet néha érdekes dolgokat találni, például sértetlen pulóvereket, biciklivázat és legutóbb egy gitárt. Hát ez az én utcám..
Csak egy dolog hiányzik innen, az eső illata. Az eső nagyon is esik, viszont mivel kevés a zöld terület ezért nem lehet érezni azt a tipikus ázott föld illatot, amit otthon megszoktam, tegnap éjjel zuhogott az eső, de nem volt illata és félálomban nem tudtam eldönteni, hogy esik-e vagy sem...most először lett honvágyam 2 hónap után.
Hogy valami hasznosat is megosszak, Erasmus-szervezésű eseményen alig voltam, inkább a helyiekkel járunk el, sokkal jobb (és olcsóbb) helyeket mutatnak. Igazából az itt a legnagyobb baj az Erasmusos bulikkal, hogy a leggagyibb helyekre szervezik őket, ahova olaszok nem is járnak, csak külföldiek és 5 éve lejárt rádiózene megy a háttérben. Időpocsékolás itt tölteni az estéket, amikor annyi igazán jó hely van a városban, ahova Erasmusokkal is lehet persze menni, magánszervezésben.
Az egyetem által kínált ingyenes nyelvi kurzuson is részt veszek, október végén kezdődött a kurzus, heti kétszer 2 óra plusz 20 óra önálló feladatvégzés az internetes tananyagok segítségével. A B1es csoportba kerültem és nagyon hasznosnak találom, nagyon sok anyagot kapunk a tanártól. Emellett az összes órám olaszul van és a legtöbb baráttal ismerőssel is olaszul beszélek, de még ez is kevés. Visszagondolva otthonról heti 2-3 szor pár órában tanulni egy nyelvet nagyon kevés. Elméletig Tandemezni is fogok, ez tulajdonképpen nyelvcserét jelent, ez is az egyetem adatbázisán keresztül történik. (Persze magyarral nem olyan egyszerű, de általában az angolt ajánlom fel ilyenkor.) A legtöbb tanár csak konstatálta, hogy külföldi vagyok és kész, ezzel szemben az egyik italianisztikás tanár (Metrica Comparativa) kifejezetten el volt ragadtatva, hogy van egy magyar az óráján, folyamatosan kérdez a nyelvünkről, hangjainkról, verselésekről és majd magyar verset is fel kell olvasnom a csoportnak. Az ő óráin sok olyat is megtudtam a saját nyelvemről az olasz fényében, amely eddig fel sem tűnt..még magyar szakosként sem.
Egy másik órán jövő héten egyórás prezentációt kell tartanom PPT-vel olasz 16. századi színházról és nagyon félek. Majd azután még írok...
(Ps.: A buszon megbüntettek 60 euróra, mert nem volt jegyem, az itteni ellenőrök bizonyos szempontból még az otthoninál is rosszabbak, bár nem hittem, hogy ez lehetséges...)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése