2012. augusztus 27., hétfő

Hollandia a vonatablakból

Ha már meg lett idézve Erasmus utazásának tragikomikus története, első utazóként beszámolok utazásom történetéről, bár lehetőleg rövidebben és kevesebb rinyálással mint nagy elődünk tette.
Azért az általvetőkre panaszkodom egy kicsit, mert a reptéren derült ki, hogy az egyik 6 kilóval nehezebb a megengedettnél, ott kellett pulóvert felvenni, egyes nehéz dolgokat átrakni a másikba, egyes nehéz dolgokat anyukám kezében hagyni. Hihetetlen hogy az anyukám által szorgalmazott sok ruha miatt nem vihetek ki egyes könyveket. Grotiusnak pl. az első fele itt van, a második fele otthon.
Kétfajta vonatról tudok, az egyik az InterCity a másik a Sprinter (ejtsd: szprinter), és egyik gyorsabb mint a másik. Alapfelszereltség, hogy wifi van rajta. Viszonylag egységes a stílusa a házaknak mindenhol, olyan szürkésbarna téglás minden, szerintem tűrhető. Minden zöld. És mindenhol van valami csatorna. De azt hiszem, mégsem a csatornák miatt van ez a zöldség, hanem az eső miatt.
A kolit nem tudom összehasonlítani az otthoniakkal, lévén azokról igen felületes az ismeretem. Mindenesetre nem az a luxus amit a Hollandia szó hallatán várna az ember. Van pár érdekes dolog, hogy pl. interneten kell időpontot foglalni a mosodába, ami itt van egy szinttel alattunk. A szobák egyik fala totál üvegből van és az utcáról simán bárki premier plánban nézheti ahogy a seggem partját vakarászom.
A hollandok magasak és szőkék, de ennél többet nem tudok róluk, majd később, ha ugyan, mert többnyire külföldiekkel (hollandhoz képest külföldiekkel) vagyok körülvéve.