Ha már meg lett idézve Erasmus utazásának tragikomikus története, első utazóként beszámolok utazásom történetéről, bár lehetőleg rövidebben és kevesebb rinyálással mint nagy elődünk tette.
Azért az általvetőkre panaszkodom egy kicsit, mert a reptéren derült ki, hogy az egyik 6 kilóval nehezebb a megengedettnél, ott kellett pulóvert felvenni, egyes nehéz dolgokat átrakni a másikba, egyes nehéz dolgokat anyukám kezében hagyni. Hihetetlen hogy az anyukám által szorgalmazott sok ruha miatt nem vihetek ki egyes könyveket. Grotiusnak pl. az első fele itt van, a második fele otthon.
Kétfajta vonatról tudok, az egyik az InterCity a másik a Sprinter (ejtsd: szprinter), és egyik gyorsabb mint a másik. Alapfelszereltség, hogy wifi van rajta. Viszonylag egységes a stílusa a házaknak mindenhol, olyan szürkésbarna téglás minden, szerintem tűrhető. Minden zöld. És mindenhol van valami csatorna. De azt hiszem, mégsem a csatornák miatt van ez a zöldség, hanem az eső miatt.
A kolit nem tudom összehasonlítani az otthoniakkal, lévén azokról igen felületes az ismeretem. Mindenesetre nem az a luxus amit a Hollandia szó hallatán várna az ember. Van pár érdekes dolog, hogy pl. interneten kell időpontot foglalni a mosodába, ami itt van egy szinttel alattunk. A szobák egyik fala totál üvegből van és az utcáról simán bárki premier plánban nézheti ahogy a seggem partját vakarászom.
A hollandok magasak és szőkék, de ennél többet nem tudok róluk, majd később, ha ugyan, mert többnyire külföldiekkel (hollandhoz képest külföldiekkel) vagyok körülvéve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése