Könyvtárviszonyok és a történelem viharai

Ha a többiek még otthon vannak akkor én fogok ide szövegelni, nehogy már friss bejegyzés nélkül maradjon a közös blogunk. Tehát már néhány hete elképedtem egyszer, hogy a groningeni egyetem csak azért, mert valamikor oda fogok járni, máris beenged az adatbázis gyújteményeibe, mindenhova ahova csak hozzáférésük van, saccra ötszáz katalógus és adatbázis-gyűjtemény, JSTOR, oxfordi és cambridge-i könyvtárak gyűjteményei, vagyis minden amit el lehet képzelni, és még néhány olyan amit elképzelni sem lehet. Főleg ahhoz képest nagy ugrás, hogy az itthoni egyetem bár elvileg adna internetet, a valóságban mégsem működött.
Itt helyben aztán a könyvtár még jobban lenyűgözőnek bizonyult, mint az on-line bázis. Állítólag hárommilliónál több cím van az egyetemi könyvtárban, nyilván még nem volt lehetőségem az összeset átnézni, csak a termek számát és méretét, illetve kisebbrészt azt, hogy mégis mik vannak a polcokon. Van egy régiséggyűjtemény, ami diákigazolvánnyal minden további nélkül látogatható, sőt engem kísérővel még diákigazolvány nélkül is beengedtek, és zárás előtt még volt három percem körülnézni. XVI. századi nyomtatványok simán ott vannak a polcon. Kérdezem a mentroromat, hogy ezt most így levehetném és olvashatnám? Igen, csak arra figyeljek, hogy a nagyon régi könyveket a párnára tegyem, ne az asztalra. Mindezt bármiféle regisztráció nélkül, a diákigazolvány felmutatásával el lehet érni.
Kicsit odébb térképek, a mentoromat ezek különösen érdekelték, de engem is annyira, hogy megnézegessem, simán voltak eredeti kora újkori térképek egyrészt, és magyar nyelvű kiadványok másrészt. Próbáltam így felmérni, hogy hány 1600 előtti egység lehet a könyvtárban, számot nem merek írni de sok. És mégegyszer mondom, ezek egy része bármelyik diák számára hozzáférhető, még kérni sem kell.
Hasonlóképpen sok a régiség a belváros épületei között. A legtöbb ház XVIII. századi, de az óvárosnak majd minden utcájában van középkori ház is. Egy XII. századi ház előtt beszélgettünk a mentorommal, hogy mikor mire használták, a mentorom helytörténettel is foglalkozik, mindenről tudott. De a lényeg az, hogy a XII. századi épületet ma is használják. Mondom, hogy látom, fel van újítva; igen, de csak vakolni kellett, a szerkezetében az összes kő az eredeti helyén van. És ilyen magas volt a XII. században is? Igen, mindig három emelet magas volt, miért?
Hát most itt nem akartam kitérni arra hogy kis hazánkban a XII. században hány háromemeletes kőházat építettek magánszemélyek, inkább ráfogtam arra, hogy annyi háborúnk volt. Meg hogy amit nem égetett föl a tatár, azt elvitte a török, vagy felrobbantotta a német, a maradék meg az orosznak kellett. Ami részben igaz is. De azért ha nekünk lenne középkori házaink azok legnagyobbrészt múzeumok lennének, és a itthon egy bölcsészhallgató a nyálát csorgatja ha XVI. századi iratnak a közelébe mehet, a hollandoknál meg szabadpolcos. Ugye amiből sok van nekik, azt nem tekintik önértéknek. Állítólag sok középkori házat lebontottak csak azért mert kellett a hely másra. Hát, majd szólok nekik, hogy az ősnyomtatványokat ne darálják be képregénynek.