2012. október 16., kedd

Diákélet

Úgy egyébként aktívan tanulnom kéne épp a délutáni test-emre, de most ezt mégis megszakítom egy kis blogolással.
Azt gondolom, hogy erasmusra menni úgy a legjobb, ha előtte erre anyagilag felkészítette magát az ember. Mikor pár éve elnyertem az erasmust, Koppenhágába, nem gondoltam én azt annyira komolyan, meg nem is tudtam mivel jár az egész. Persze ki is hagytam az egészet, mert igen gyorsan rájöttem, hogy az utazáshoz szükséges tőkém távolról sincs meg. Utána döntöttem el, hogy márpedig én elmegyek valahova, és lesz is rá pénzem. És most itt vagyok, és nagyon örülök ennek, és szinte fáj, hogy ez csak fél év az életemből, és előre tudom, hogy véget ér nagyon hamar. De egy ilyen élmény után az ember azt hiszem már soha többé nem lehet az az otthon ülős, begyöpösödött valaki, aki volt (ha az volt), mert ilyenkor már minden lehetségesnek tűnik. Na jó tökre nem erről akartam írni.


Az nemzetközi diákokat istápoló iroda tök jó, és olcsó programokat szervez az erasmusos diákoknak. A pláne benne az, hogy ők maguk vállalják át a költségek egy jelentős részét. Oké, a két órás tours-i városnéző körút 3 euróért, talán nem jelentett akkor spórolást a zsebemnek, de jelentem: érdekes volt, és jó nyelvgyakorlási lehetőség, mert az idegenvezetőnk nagyon szépen beszélt franciául. Nagyon jó ára volt viszont a múlt hétvégéi château látogatásnak, amiért mindössze 10 eurot fizettem. A château de Cheverny-t látogattuk meg, ami még csak nem is a közelebbi kastélyok közé tartozik. Az utazást külön busszal bonyolították le, az ott töltött idő alatt pedig megnéztünk egy Tintin múzeumot (poén volt, de azért annyira nem izgi), kocsikáztunk a birtokon, és hajókáztunk is! Ez után persze még meg is látogattuk a kastélyt, szóval tartalmas volt, kár hogy úgy esett egész nap mintha dézsából öntenék, és majd szétfagytunk ebből kifolyólag (különösen a hajókázás során), de ez csupán egy különös bájt adott az egésznek. Ha magánúton látogatom ezt a kastélyt, akkor minden bizonnyal nem jövök ki 25 euro alatt, és vélhetően a hajókázás is kimarad az életemből. Szóval nagyon érdemes ezekre a programokra odafigyelni.
A programokat szervező mademoiselle (aki egyébként szintén diák) mondta, hogy lesz kiruccanás Párizsba is, ott-alvós, 60 euroért (asszem), de vélhetően a helyekért ölni fognak az emberek, nekem viszont már nem biztos, hogy lesz rá lóvém. De majd még meglátom, lehet, hogy elcsábulok, és megyek én is ölni a helyemért.

Ezek a programok azért is jók, mert még az olyan "szerencsétlen" népek is, mint én, akik nem kerültek koliba, találkozhatnak erasmusosokkal, méghozzá akár egész jófejekkel is. 
Aki pedig olyan elveszett, magányos népség (haha) a Hexagone kellős közepén, mint én, hogy közel-távol nem lát magyart, annak van egy apró, kissé későre eső program a Párizsi Magyar Nagykövetségen, ahol találkozhat a franciaországi magyar diáksággal egy teázás keretében. Hát erre a programra mindenképpen szeretnék elmenni, szerintem rendkívül jó ötlet, és remélem sok más magyar diák is hasonlóképp vélekedik majd, ha más nem, hát Párizsban tanulók. Az időpont mondjuk elég lehetetlen: hétfő délutáni ügy, úgyhogy gondolom messziről nem sokan fognak odautazni. De én már tervezem is a kis kobakomban, hogy a délig tartó órám után (ha egyáltalán akkor épp lesz), felugrok egy sebesvonatra, aztán pár órát flangálok Párizsban, majd megkeresem a nagykövetséget, hogy felmelegítsem magam egy jó forró teával. Mert vélhetően november 19-én már igencsak hideg lesz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése