2012. október 8., hétfő

Hétköznapok az egyetemen és ferrarai hétvége a New York Times-szal

Nagy nehezen az olasz bölcsészkaron is elkezdődött a tanítás. Egy-egy óra 120 vagy 180 perces, jóval hosszabb, mint otthon és bár mindig késve kezdenek, még így is nagyon fárasztó ennyi ideig koncentrálni. Az órák olaszul vannak, nehezen, de értem őket és sokat lehet belőlük tanulni. 
Hétvégén az Internazionale nevű olasz újság éves újságírással, sajtóval kapcsolatos fesztiválján voltunk, Ferrarában. A fesztiválon a világ minden részéről érkezett újságírók, dokumentaristák, riporterek, fotográfusok, illusztrátorok vitatkoztak aktuális témákról. Az egyik legszürreálisabb élményem szombat este volt, amikor a ferrarari operaházban David Carr a New York Times újságírója és Alan Rusbridger, a Guardian főszerkesztője beszélgettek a sajtó jövőjéről. Este pedig bizarr DJ táncoltatta meg a várost. A közönség főként huszonéves egyetemistákból állt, jó volt látni, hogy ennyire érdekli a fiatalokat, hogy mi zajlik a világban.
Ferrara nagyon szép kisváros katedrálissal, kastéllyal és furcsa nevű kávézókkal (Bugs Bunny, Glamour). A főtéren piac várta a látogatókat, ahol nagyjából mindent meg lehetett találni, amire csak szükség lehet, 40-es évekbeli privát fotóktól a fejszéig, kedvencem a Bed Bugs nevű társasjáték volt (2 euró). Érdekes volt még a templom melletti stand, ahol ugyanannál asztalnál árultak horogkeresztet, náci relikviákat és hétágú gyertyatartót.
A mozi (Cinema Apollo) is megér egy bekezdést. Eldugott kis középkori utcácska végén található, a bejárat modern, a mosdók irreálisan nagyok, a székek kényelmesek, de a minket érdeklő mexikói drogcsempészetről szóló doku persze a legkisebb teremben volt, ahova kívülről lehet csak bemenni és egy templom hátsó részében található. Felül gerendázott "tető" a vászon mikroszkópikus, nagyjából mintha Mari néni fészerében vetítenének.
Visszafele már nem volt helyjegy az Intercityre, ezért potyáztunk, ahogy a vonat utasainak fele is, a kalauzok pedig húzták a szájukat, de nem szállítottak le senkit. (?) A vonat egyébként nagyon drága, ezzel a kis akcióval például 7.50 eurót takarítottunk meg.
Ma lesz az első 180 perces órám, kíváncsian várom, bár őszintén szólva nem tudom mi értelme az ennyire hosszú óráknak, de majd talán kiderül. Egyébként az órák maguk nagyon színvonalasak, de érdekes, hogy otthon azon siránkoztunk, hogy mennyit ülünk az egyetemen, és külföldön ez mennyire más, ehhez képest itt még többet fogok az egyetemen ülni, kevesebb kurzussal. (Beszélgettem egy angol lánnyal is, akinek heti kevésszer vannak 45 perces órái otthon, neki még furcsább ez a rendszer.)
Legközelebb már erről és a könyvtárakról is írok (ahova még #szánombánommeaculpa# nem jutottam el).


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése