Buongiorno!

Úgy érzem, lassan én is megérettem egy kisebb beszámolóra. Bár az út hosszú volt, és nem akadályoktól mentes, miután Ágitól elváltam Bolognában megérkeztem Firenzébe, és elfoglaltam az ideiglenes szálláshelyemet, amit Debórának köszönhetek. A külvárosban van 10 perc buszútra a 'centro'-tól, a szobám terasza a hegyekre néz - a napfelkelte gyönyörű. Itt októberig maradok, úgy volt, hogy utána a fiúkkal megyek tovább az új lakásba. Hirtelen a biztosból bizonytalan lett, amikor 2 napja feljött az egyik srác, és közölte, hogy mégsem tudok velük menni... Igen, gondolhatjátok: a sokkhatás megvolt. Így tehát az egyetemi ügyintézés és az olasz tanulása mellett még szállást kell keresnem, ami nem egyszerű, ha havi 300 euró alatt szeretne maradni az ember. Azonban szerencsés vagyok, mert az olasz lány Arianna, akivel most lakom nagyon segítőkész, így együtt próbálkozunk megoldani mindent és el tud látni jó tanácsokkal. Számára nagyon unalmas lehet, főleg amikor olaszul kell beszéltetnie engem mert megkérem rá, ámbátor szépen bírja a gyűrődést. :)
Tegnap volt végre az első nap, amikor úgy igazán ki tudtunk mozdulni és várost néztünk. Teljesen lehengerelt a rengeteg látványosság és ez a hangulat, ami itt ért; én el sem tudtam képzelni, hogy lehet valami ennyire magával ragadó és mélyreható! Tudatosult bennem, hogy teljesen más dolog valamiről olvasni, tanulni és írni, mint valóban látni és meg is élni azt! Szívem szerint napokig ott sátoroznék a dóm előtt, és csak nézném, vagy kiülnék a Piazza della Signoria-ra, és csak elemezgetném a szobrokat! A Ponte Vecchio pedig... a legromantikusabb hely, ahol életemben jártam!
Az olaszok rendkívül lazák és tele vannak érzésekkel, az egyik utcában például bűvészshow-t tartottak és hatalmas színtér alakult ki, de csak úgy magától, semmilyen tervszerű elrendezés szerint. Vagy a folyónál a zenészek előtt andalog a közönség, ők pedig az út közepén, háton fekve gitároznak!
Jelenleg úgy érzem, hogy még ez a 4 hónap sem lesz elég arra, hogy mindent kiismerjek, ide ennél sokkal több kell. Ráadásul még rengeteg aggasztó intézni való vár rám, így nem lehetek felhőtlenül boldog. De már most tudom, hogy ha végre rendeződnek a sorok, nagyon jól fogom itt érezni magam!