Lakás, lakhatás, lehetőségek

[Prológ, skippelhető] Tegnap este halált megvető bátorsággal indultam neki a városnak. Igen, halált megvető bátorságról beszélhetünk, mert a helyzet az, hogy tegnap esett itt egy kis hó. Hurrá, izé, akármi. Na de én igazából ezt nem láttam, csak mesélték, egyébként meg a kis jelzésértékű hóesést megelőzően és követően zuhogott a téli eső. De mint ahogy a hóesésből következtethettünk rá, a hőmérséklet igencsak kellemetlenül alacsonyra zuhant errefelé is, bár alapvetően tűrhető téli időnek mondanám, de így esővel kombinálva inkább csak veszélyes. Mert ugyebár természetszerűleg a víz azonnal megfagyott a talajon, amint azzal érintkezésbe került, így pedig olyan csodálatos jégréteget kaptunk itt, hogy korcsolyázni lehetett volna rajta. Én két okból döntöttem a sétálás mellett: 1) spóroltam 3 eurot, 2) inkább csúszkálok a két lábamon, minthogy a francia sofőrök kezébe adjam az életemet, akik egyébként sem valami ügyesek, de ha még ráadásul csúszik is az út... nem akartam megkockáztatni, a zebrákon való átkelést így is kisebb halálközeli élményként éltem meg, de mégiscsak olyan volt, mintha az én kezemben lenne az életem, mert eldönthettem, hogy lelépek e a járdáról, avagy sem, bár az is igaz, ha a kocsi megcsúszik, akkor aztán mindegy, hogy a járdán vagy az úttesten toporgok. Na jó, kicsit eltúloztam talán a kérdést, de a lényeg. Jégréteg, csúszkálás, 45 perc séta. Mindezt miért? 

[Lényeg] Mentem meglátogatni a szlovén lányokat, végre láttam hol laknak. Nos. Ez a kétszemélyes studio távolról sem olyan kényelmes dolog, két szoba, nem túl kicsik, nem túl nagyok, viszont teljesen üresek (na jó, mintha az én szobám úgy tömve volna, de valahogy még sincs az az üresség és barátságtalanság érzésem. Lehetne mondjuk a szőnyeg nem szürke, hanem mittomén, narancssárga, vagy piros, meg akkor már a fal is valami ilyesmi, de így is teljesen élhető). A konyha az az átjárófolyosón helyezkedik el, számomra inkább idegesítő helyen, a rezsó lapjai pedig hát elképesztő picinyek. És még sorolhatnám a hátrányait, pl, hogy az ürességet azt teljes komolysággal kell vennünk, semmilyen felszerelés nem jár a szobával, kapsz egy ágyat, egy asztalt meg egy széket, aztán csókolom, szerezz be minden tányért, edényt, még a zuhanyfüggönyt is! De tényleg mindent. Most képzeljük el, ha nekem ezeket itt mind be kell szereznem. A lakbérkülönbség pedig csupán havi 30 euro. Oké, akkor mondhatjuk, hogy ott van az a csúcsszuper C.A.F. nevezetű csoda, ami tulajdonképpen egy lakhatási támogatás dolog a francia államtól, na de kérem ezek a franciák... No erről a következő információkhoz sikerült jutnom az elmúlt hónapokban:
Elintézni ezt a támogatást iszonyatosan nehéz, a franciák mindent túlbonyolítanak, és lassan és rosszul csinálnak (ismerős?). A legviccesebb az, hogy olybá tűnik minden egyes pályázót valahogy másképp bírálnak el, néha még a papírok is különböznek amiket bekérnek tőlük, dacára annak, hogy teszem azt ugyanolyan idősek, ugyan azt tanulják, ugyanolyan az anyagi hátterük éééés még ráadásul ugyanabból az országból is jöttek. Teljesen esetleges módon akadnak meg procedúrák teljesen esetleges indokokkal, ki korábban, ki később kap értesítést a döntésről, és a megítélt összeg mindig kevesebb a vártnál. Továbbá ha nincs résen az ember, akkor nem is kap támogatást az itt tartózkodásának teljes időtartamára. Tul.képp még hát akkor se, ha résen van.
Mi a baj még a kollégiummal? A kaukció. 450 euro/per fő. Tehát a bérleti díj dupláját kell a kollégium pénztárában pihentetni, egészen a távozásunk pillanatáig, ami egyrészről szép meg jó, hiszen ha nem tesszük tönkre a berendezést, akkor végül is 450 euroval indulunk haza, ami tök jó, na de akinek nincs ennyi plusz pénze, hogy azt ott pihentethesse, és történetesen itt kint helyben lenne rá szüksége, az bizony megszívta rendesen.
További lehetőség itt Tours-ban, a nem studo koliszoba (ugye a studiok kétszemélyesek, két szobával, viszonylag elviselhető méretű fürdőszobával, mért mondom ezt? Oda is kilyukadok mindjárt). A koliszoba előnye és egyben hátránya, hogy a konyha közös. Ez azt jelenti, hogy ismerni fogod a szomszédaidat, nem úgy mint a studio szobák esetében. Az esetek nagy többségében a szobák tartalmaznak egy elképesztően picinyke WC-fürdőszobát, amit konkrétan úgy kell elképzelni, hogy a lehajtott WC ülőke tetején állva fogsz zuhanyozni, ha tetszik ha nem. De ami szobákat láttam, azok igazából felújított, darabok, a probléma velük, hogy nagyon picik, a fal pedig rendkívül hideg, volt szerencsém egy éjszakát egy ilyenben tölteni, hát szétfagy az ember lába, ha éppen az van közelebb a falhoz. Ez még mindig olcsó, 250 alatt meg lehet úszni havonta, plusz a C.A.F., ami lutri, hogy épp mennyi, de van.
További lehetőség, az egyéb studio-lakás, nem kollégiumban (merthogy a legtöbb kollégium kint van a halálban), hanem a városközpontban. Ilyen lakást sokat láttam itt, ezek a franciák nagyon be vannak rendezkedve erre az egyedül élés dologra, úgyh ahogy elnézem ilyenekből bőven van választék, persze ha épp szabadok. De ne számítsunk rá, hogy 450 alatt kapunk ilyet. Jah, és vegyük számításba, hogy szerintem az egész városban még egyetlen lifttel sem találkoztam, továbbá a belváros az gyakorlatilag középkori házak gyülekezőhelye, szóval ha ilyet választunk, akkor nagy eséllyel tart fitten minket a lépcsőzés.
Amit én választottam az egy collocation, vagyis lakótársas megoldásosság. 80 négyzetméter, két háló, nappali, konyha, spájz, WC-fürdőszoba külön (ezt tudom értékelni nagyon) ééés saját mosógép. Ami nem elhanyagolható tényező szerintem, mert ugyebár rajtam kívül minden ismerősöm vándorolgathat a mosodába a szennyesével, plusz mivel többnyire szárítóval sem rendelkeznek, a szárítógépet is igénybe kénytelenek venni, ami további értékes időt, és aprót emészt fel. Persze ennek is megvan a maga hátránya, mert ki tudja milyen lakótársat fog ki az ember magának, én speciel azt nyertem, hogy az itt tartózkodásom 2. vagy 3. havában a lakótársam összejött egy csajjal, aki hezitálás nélkül azonnal be is költözött, a kutyájával együtt. Hurrá. Nemrég a macskát is hozták, további hurrák szakadatlanul. De úgy érzem még így is jól jártam, nem bánom, hogy kimaradtam a koli feelingből, ugyanakkor mégis van kinek szólni, ha egy 4 centi átmérőjű pókkal találom szembe magam és éppenséggel megáll bennem az ütő. Érdekessége (?) ennek a lakásnak továbbá, hogy szerződés nélkül lakok itt, így egyrészt olcsóbb, 300 havonta, másrészt viszont nem igényelhettem C.A.F.-ot, ami igazából úgy érzem azt eredményezte, hogy a francia bürokrácia nem vett el az életemből 2-3 évet az idegbajoskodás eredményeképp.