2012. szeptember 4., kedd

Indul a mandula...

Nos én is nekiállok végre ennek a blognak is. Gyors összefoglaló az utazásról.
A repülő út remek volt, Ryanair-ral mentem, és most repültem először, szóval nem tudnék összehasonlítást írni a többi társasághoz képest, de amit itt tapasztaltam az az, hogy elég olcsó, a repülő kicsit zsúfolt, az övem össze volt rágózva, de repült mint a gondolat, nem volt vele semmi baj. Elsőbbségi jegyet vettem (+1500 HUF), és elég korán odaértem a beszálló kapuhoz, úgyhogy én voltam az első aki felszállt a gépre, választhattam helyet. Az ablak mellé ültem és én egyébként mindenkinek azt javaslom, aki először repül, hogy oda üljön, mert a kilátás nagyon szép és 2 óra alatt ha csak egyszer áll fel az ember, akkor talán meg sem lincselik a kívül ülők.
A Beauvais reptérre érkeztem, ahol buszra kellett szállni és még kb. másfél órát buszozni Párizsig. A buszjegy 15 euro volt, szerintem ez volt a legolcsóbb megoldás. A reptéren megszólított egy másik magyar erasmusos diák, de ő egy másik városba ment, és a vonatunk is másik pályaudvarról ment, de ha akarom, még így is elvittek volna transferrel Párizsba. De nem voltam rámenős, és inkább meg akartam nézni a buszt. De aki szívesen ismerkedik, annak melegen ajánlom, hogy nézzen körül a reptéren, hogy hátha talál Erasmus-ost a gépen, hátha nem kell egyedül lennie. Ezt a srácot egyébként az anyukája kísérte, ami engem kissé megmosolyogtatott, de ha valaki megteheti... Szerintem kicsit jobb érzés lesz úgy mesélni az útról, ha nem lesz benne, hogy "anyu elkísért". Még akkor is, ha én mindenképpen szeretném iderángatni a szüleimet is, legalább pár napra, hogy ők is megnézzék mi van itt Franciaországban. De az mégse ugyanaz, mintha ők kísértek volna a szállásomig mikor először jöttem.
Párizsban a csomagok mozgatása igen nagy kihívás, számomra meg főleg az volt. Kb. 27 kilót cipeltem, tehát a saját súlyom felét, ami addig nem is volt gond, míg nem kellett lemennem a metroba, ami egy igazi labirintus tele lépcsőkkel! Ha valaki viszonylag rövid lépcsőt lát maga előtt, ne nyugodjon meg nagyon, mert akkor következik utána még egyszer annyi. Szerencsére volt egy-két úriember, aki segített, még egy kisfiú is. A legnagyobb szerencsém egy "vidéki" lánnyal volt, aki a barátjára várt, így volt egy szabad órája és felajánlotta, hogy kísérget és segít ebben-abban. 16 éves forma lehetett, angolul kb. fél mondatot tudott, szóval néha kicsit barkóbáztunk, de azért sikerült megértenünk egymást.Úgy érzem ez nagy teljesítmény 4 hónap francia tanulás után.
Egyébként ezt senkinek nem ajánlom, amibe most belevágtam. Lehet az utolsó pillanatban kitalálni, hogy "megtanulok franciául és oda megyek Erasmusszal", de nem 4 hónappal előtte, ami inkább az utolsó utáni pillanat! Sztem egy fél év az már vállalhatóbb, de legyen inkább több. Persze intenzív nyelvtanulással: kezdésnek PONS, Assimil, AnkiDroid a telóra, Memrise, jó nyelvtani összefoglalók, sok szöveghallgatás, érdeklődési körünkbe tartozó szövegek/blogok keresése stb. Talán nem is kell sorolnom. Semmiképp nem elég, ha csak egy módszert használ az ember, mert azzal nem jut sokra. És persze tanár nélkül nehéz, szóval az is kell, olcsó, akár több is, hogy különböző nézőpontokból ismerhessük meg a nyelvet.
Na de az út. A Gare d'Austerlitz-ról mentem, ahol van csomagmerörző bár igen borsos ára van: 9,5 euro. elvileg 24 órára, nekem csak kettőre kellett. Metróval elementem a Notre-Dame-hoz, sétáltam kicsit, el is tévedtem (térkép legyen nálatok, és tanuljátok meg használni, mert az hasznos, sztem az okostelefon ilyen esetekben nem sokat ér, mert nem látsz egy globális képet a területről, de persze ízlések és pofonok).
A vonat 2 órán keresztül ment, lehet rajta netezni, de nagyon sokba kerül szerintem, annyit meg nem ér. (20 perc 3 euro, ha jól emlékszem, vagy hasonló.)
A városban várt egy barátom, aki egy évig Magyarországon élt, így egész jól beszél magyarul. Vicces volt a sok francia között magyarul cseverészni. A szállásig gyalog kellett mennünk, ez kb. fél óra volt. Egyelőre nem tudom, hogy jól döntöttem e amikor a privát szállást választottam. Itt van a központban, minden egy köpésre, csak sétálni kell, de még nem találkoztam igazán Erasmusosokkal, szóval ez valóban hátrány. Lassan ki kell mozdulnom ismerkedni. De az első nap adminisztrációval meg császkálással telt, amit legközelebb megírok, már csak azért is, mert még nincs vége a papírozásnak, szóval azt majd egybe.
A tours-i emberek, akikkel eddig találkoztam egyébként nagyon kedvesek és segítőkészek. :)

2 megjegyzés: