Az első órá

Bár az adminisztrációba ígértem egy kis betekintést az előző bejegyzésemben, ettől ismét eltekintek. Részben azért mert unalmas, részben azért mert még mindig nem zárult le a procedúra. Közel sem. Viszont elkezdődött a tanítás.
Ma reggel még fogalmam sem volt hova tartok pontosan. Mármint helyileg tudtam: a C.E.S.R.-be, de hogy ott mi fog történni, nem tudtam, mivel az ENT felületén (hát még nem tudom, hogy ez pontosan mi, de majd kiderül) nem volt elérhető az órarendem. A koordinátorom sem válaszolt már napok óta, úgyhogy tényleg az ismeretlenbe indultam el: lesz-e órám, ha lesz kivel és mi, és egyáltalán. Érkezéskor belefutottam egy csúnya adminisztrációs bakiba: el is vették a diákigazolványomat meg a mindenféle sulis igazoló papíromat, és mire ez megtörtént, meg beszéltem a titkárnővel, bizony eltelt egy fél óra. Így hiába érkeztem 9-re (egyébként tök véletlenül akkorra amikor az első órám kezdődött), fél órás késésben voltam. Kissé megszeppenve mentem fel, és nem is mertem bemenni megzavarni az órát, így kint, a lépcsőn várakoztam. Tudom butaság, de hát féltem, hogy hülyét csinálok magamból, ha megdorgál a tanár, vagy kérdez tőlem valamit és nem tudok neki válaszolni kapásból, mert a kérdést se értem. Úgyhogy megvártam szépen a kávészünetet (ugyanis az óra 9-től délig tartott), és csak akkor támadtam le a tanár urat. Kedves volt, angolul elmagyarázta, hogy miről volt szó eddig az órán, és azt mondta majd ad nekem hand-out-ot vagy valamit az óra végén. Igazából odaadta az óravázlatát. Most épp azt böngészném, ha nem hagytam volna, hogy Ivana (horvát lány szintén kevésbé tud franciául, de szinte biztos, hogy nálam jobban, szóval ő) elvigye, hogy bescannelje. Elméletileg holnap megiszunk együtt egy kávét valahol, akkor remélem visszakapom.
Az óra egyébként a Histoire de la renaissance címet viseli. Tematikáját tekintve pedig olybá tűnik számomra, hogy arról szól, hogy ebben a korszakban hogyan viszonyultak az emberek a testhez. Volt szó evésről (franciáknál mi másról legyen szó), szenvedélyekről, etc. Igazából elég ismerős dolgok voltak, de persze csak nagyjából értettem. De én már ennek is örültem nagyon, mert azt gondoltam, hogy az első órán kb nézni fogok és tátogni mint egy hal, hogy most akkor mi van?!  Úgyhogy örültem, hogy legalább a főszálat meg tudtam ragadni egy kicsit, tudtam követni nagyjából a filozófusok és az irányzatok nevét, amikről szó volt. Így, hogy megkaptuk az óravázlatot szerintem nem lehet nagy gond a vizsgázás a végén. Főleg ha rendszeresen készülök, alaposan lefordítom magamnak a szövegeket, és nem linkeskedem el. Most kicsit még arra is felvillant a remény számomra, hogy a végén tényleg egész jól megtanulok majd franciául és nem lesz itt gond. Persze biztosan lesz, de ma délelőtt valahogy pozitív érzéseim voltak. 
Mondjuk az se véletlen, hogy ezt ide gyorsan most levéstem, mert ez után megyek be a koordinátoromhoz (aki időközben előkerült), hogy megvitassuk a félévi tervemet. Kicsit izgulok, hogy tényleg el kell végeznem 30 kreditet és nem elegendő 3 órát teljesítenem. Mert bár tudom, hogy hasznos lenne, de sajnos úgy érzem, hogy nem pont számomra, hiszen még a nyelvvel küszködök. Kár, hogy nem találtam ki ezt az egészet egy kicsit előbb... De valahol mindent el kell kezdeni nem igaz? Hát én ugyan nem tudok úszni, de beugrottam a mély vízbe.